Az iskola és története
A XVIII. százád végéig Gyulakután a református egyház volt az, akinek gondja volt a nép művelésére. A református egyház legrégibb látogatási jegyzőkönyve szerint, az oktatás kezdetleges formájának beindulása az 1692-es évre tehető, amikor a pap neve melett olvashatjuk az első mester Gyarmati János nevét, tehát Gyulakután az első iskola a XVII. század végén létesült. Bár feltételezések szerint az oktatás megkezdésének ideje még 1643-ra tehető, és valószínű, hogy iskola már a XVI. század második felében és együtt jött létre a protestáns egyházzal, de erre írásos bizonyíték hiányában nem lehet alapozni.
Kezdetben a tanuló helység rendszerint a mesteri lak egyik szobája volt. Pádimentum helyett tapasz, ablaküveg helyet lanterna, cserépfedél helyett szalmazsúp. Az oskolákat sokan feleslegesnek tartották, így az 1962-es oskolaház semmiben sem különbözött a többi jobbágyháztól. A gyulakuti “Domus historiae”-ből kitűnik, hogy az első iskolákat az írni, számolni tudó emberekre való szükséglet hozta, továbbá, hogy nem volt sok ideig általános és mindenki számára hozzáférhető.
A későbbi időkben is a református egyház legnagyobb problémája marad az iskolahelység biztosítása. Feljegyzésekből olvashatunk arról, hogy:
1771-ben az oskolaházat újraépítik, földpadlóval és szalmafedéllel
1776-ban a mester és oskolaház újításra szorul
1850-ben kijavítják a mesterházat, amelyben az oskola működik
1856-ban új oskolaház épül, de a gyermekek számához viszonyítva kicsi és célszerűtlen
1861-ben lepádimentumozzák és kályhát építenek az oskolába
1871-1872-ben a zsindelytetőt cseréppel cserélik
1897-ben megépül a második tanterem, amely szűk és korszerűtlen
1771-ben az oskolaházat újraépítik, földpadlóval és szalmafedéllel
1776-ban a mester és oskolaház újításra szorul
1850-ben kijavítják a mesterházat, amelyben az oskola működik
1856-ban új oskolaház épül, de a gyermekek számához viszonyítva kicsi és célszerűtlen
1861-ben lepádimentumozzák és kályhát építenek az oskolába
1871-1872-ben a zsindelytetőt cseréppel cserélik
1897-ben megépül a második tanterem, amely szűk és korszerűtlen
1896-ban Gyulakutának 906 lakosa volt, melyből 160 iskolaköteles gyermek, de ebből csak 123 (61 fiú és 62 leány) volt rendszeresen iskolába járó, 37-en ismételtek az előző évből (19 fiú és 18 leány). A gyulakuti oktatás általános képe azonos az akkori idők minden más helységének oktatásügyi helyzetével. Egy 1872-ből maradt felmérés azt tükrözi, hogy Maros megyében az írni-olvasni tudók száma 18 153, vagyis a lakosság 23,66%-a, melyből 12 780 férfi és 5 373 nő.
1913-ban elrendelik az iskolaház újraépítését, amit a pénzhiány és az I. világháború kitörése megakadályoz.
1929-ben elkészül egy új iskola építési terve. A következő évben beszerzik a szükséges építkezési anyagokat, de a munkálat megkezdése évről évre halasztódik a pénz hiánya miatt. 1934-ben a prezsbitérium elhatározza az egyik úrasztali kehely eladását, amely értékéből fedezzék az építkezést. Így kerül eladásra az 1623-ban Szövérdi Gáspár János által adományozott aranyozott ezüst kehely, melynek értékéből 1935-ben felépül az új református iskola a templom szomszédságában.
A kehely árából készült épület
Az iskola felépítése után, 1943-ban, egy abban az időben modern tanítói lakást is felépítenek, így a református egyház bíztosította, a kor követelményeinek megfelelően, az oktatás számára szükséges épületeket (iskola és tanítói lak). Az 1948-as tanügyi reform alkalmával mindkét épületet államosították, az eredeti funkciójától eltérő célokra használva fel. 1989-es rendszerváltozás után, a református egyház visszakapta az őt illető épületeket.
Az 1934-es állami oktatás beindítása tanterem nélkül találja a falut, és az állami iskolába járó tanulók elhelyezésére különböző helységeket bérelnek ki a tágasabb lakásokkal rendelkező gazdáktól. 1938-ban községi pótadókból hozzákezdenek egy emeletes iskola épület alapjainak lerakásához, amely 1940-ben készül el. Használatra azonban csak 1946-ban a két földszinti termet, és 1952-ben pedig az emeleten található két termet, adták át.
1952-ben megkezdődött a hőerőmű építése és ezzel egyidőben ugrásszerűen megnövekedett a lakosság száma, valamint az iskolaköteles gyermekek száma is, ami szükségessé teszi újabb tantermek építését. Így kerül sor 1959-ben állami támogatással a már meglévő négy tantermes, emeletes iskolaépület bővítésére, még négy tanteremmel, laboratóriummal és iroda helységekkel. 1964-ben a község önadójának felhasználásával kezdik meg a 2.-es számú épület felépítését. Az új épületben négy tanterem, laboratórium, irodahelységek, az alagsorban pedig iskolaműhely kapott helyet. A használatba adott helységek optimális lehetőséget biztosítanak az 1969-1970-es iskolai évben bevezetett általános és kötelező 10. osztályos oktatás osztályainak elhelyezésére, valamint a laboratóriumi és műhelygyakorlatok megszervezésére.
1976-ban a testnevelés órák és általában a sporttevékenységek feltételeinek javítása érdekében, a helyi önadó és a lakosság munkával való hozzájárulásával megkezdődik az öltözőkkel és raktárhelyiségekkel ellátott tornaterem építése, a 2.-es számú iskola udvarára, melyet 1977-ben át is adnak használatba.
Az iskola előtti oktatás feltételeinek bíztosítására 1968-1969-ben állami alapokból elkészül a bölcsőde és a napközi otthon, amely kiváló lehetőséget biztosított a hőerőműben, vagy más intézményekben, gyárakban, vállalatoknál dolgozók gyermekei számára. A falusi óvoda részére 1979-1981 között a napközi otthon mellé két tantermes és mellékhelyiségekkel ellátott épületet építenek, amelyben jelenleg az elemi iskolában járó, I-IV. osztályosok tanulnak.
A hőerőmű építése, majd üzembe helyezése megnövelte a falu lakosságának és az iskolaköteles tanulók számát is. A román anyanyelvű tanulók számára beindul a román oktatás, 1956-1957-es iskolai évben 15 I-IV osztályos tanuló, az 1967-1968-as tanévben 12 tanuló végzi el a VIII-ik osztályt.
A magyar tagozaton megkétszereződött a tanulók száma, az eddig egy sor osztályok helyett párhuzamos osztályok létesülnek. Így az 1970-1971-es iskolai tanévben az I-IV osztályban 204, az V-X osztályban pedig 258 tanuló volt, az iskola előtti oktatásban ugyanebben az évben 160 gyermek volt beírva.
1995 Gyulakután a hőerőmű bezárásának, megszüntetésének éve, ettől kezdve a lakosság száma is, és ezzel egyidőben a tanulók száma is folyamatosan csökken. Ennek a csökkenésnek számos gazdasági, társadalmi, szociális oka van.
Gyulakuti Általános Iskola
Az iskola 2-es épülete
A 2-es épület mögött található tornaterem
A tornaterem
Felhasznált irodalom
-Ravasz István: Gyulakuta község gazdasági-társadalmi fejlődése az 1950-1978 közötti időszakban – Szakdolgozat, Tanártovábbképző Intézet, Kolozsvár, 1979.
-Lakatos János: 300 éves a Gyulakutai oktatás – tanulmány, Gyulakuta, 1992.
-Péterfy László: Gyulakuta és egyháza – Infopress Rt., Székelyudvarhely, 2001.
-Fülöp József: Gyulakuta földrajzi potenciálja – Szakdolgozat, Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Földrajz kar, Kolozsvár, 2011.
- Képek: Máté Melinda
