Búcsúztató ballagásra
Kedves ballagó nyolcadikosok!
4 év elteltével ebben az iskolában.Eljött az idő, hogy továbblépjetek, és szerencsét próbáljatok más helyen is. Itt az ideje a búcsúnak, búcsúztok tanáraitoktól, az iskola dolgozóitól, tőlünk diákoktól, búcsút vesztek a titkokkal teleírt iskolapadoktól is. 11 évesen még szorongva léptétek át az iskola küszöbét, valami új, ismeretlen világba kerültetek. Ötödik osztályban idegen tanárok fogadtak titeket és arra törekedtek, hogy segítségükkel bővítsétek ismereteitek körét. De ne feledjétek, nem csak a tananyagot tanulhattátok meg tőlük, nem csak tanítottak, neveltek is benneteket. Sokszor talán nem hittetek nekik, de higgyétek el, ők csak a javatokat akarták. Mindent, amit tettek értetek tették! Most hogy búcsúzni kell es indulni nagy betűs ÉLETBE, feledni kell a rossz perceket és megőrizni a boldog emlékeket, humorral takarni a szomorú arcokat, a szívetek legbelül mosolyog, s ha fáj is ti indultok, tudjuk nehéz 4 év után itt hagyni annyi csodás emléket. Lehet, sőt biztos voltak szomorú percek mikor valaki bántó szóval megsebzett. De meg kell tanulni feledni a rosszat és megőrizni a szép perceket. Búcsúzunk most tőletek mi hetedikesek: Hát itt hagytok minket. Talán vissza se néztek, amikor kiléptek az iskola kapuján egyenesen a nagybetűs ÉLETBE! Már nem fog titeket körülvenni szeretett iskolánk gondoskodása, féltő szeretete… Üres és csendes lesz az iskola nélkületek. De soha ne feledjétek, hogy a Gyulakuti Általános Iskola tanulói voltatok 4 éven át, ne feledjétek a sok diákcsínytevéseket, a hírnevet, amit iskolánk köszönhet, az első napot, amikor félve érkeztetek és még sok emléket, amihez az iskola szorosan köt titeket. Kívánjuk, hogy mindent, amit el szeretnétek érni, sikerüljön!
A szárny megnőtt, üresen áll a fészek,
Csak álom volt a szép diákvilág,
S mint a fecske alkonyati szélben,
Ma szárnyat bont egy sereg diák.
Írta: Balázs Tünde-Rita VII.B. osztály
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Díjnyertes versek
ÉVSZAKOK
Vídámság és megújulás
Tavasz, kikelet.
A kis hóvirág hírdeti,
Szép az erdő s a liget.
Jön a hőség, a nap heve,
Virágtenger a táj.
Búzát érlel, gyümölcsöt hoz
A jóságos nyár.
Hűvös éjtől, hideg széltől
Szomorú a természet,
Őszi eső nem engedi
Virulni a földeket.
Didereg a falevél is,
Itt a hó, fagy és dér,
Az elmúlás jelképe
A kegyetlen tél.
Simó Edit VII.B. osztály
HA ÉN MADÁR LEHETNÉK...
Ha én madár lehetnék,
A kék égbolton repdesnék.
A madarakkal szállnék
Zöld ligeten csipegetnék.
Nagy réteken dalolgatnék,
Puha fészkeken melegednék.
Csapatommal visszaszállnék,
Visszaszállnék szép hazámba.
A madarak világába,
Kedves kis szülőhazámba.
Simó Edit VII.B. osztály
Kismadár a fészkéből,
Kiröppen a ligetről
Megpihen a hegybércen,
Csőrét mossa friss vízben.
Száll a madár, száll az égen,
Száll egyedül a messzeségben
A bagolyhoz száll röptében,
Búcsúzkodni jön el éppen.
A madárka fájón néz le,
Hogy most el kell repülnie
Szeméből a könny kibújik
Majd lassacskán a földre hullik.
Péterfi Hunor-Attila VII.B. osztály
A TÁRSKERESŐ MADÁRKA
Madárka, madárka,
Kicsiny kis madárka.
Itt repdes, itt csicsereg,
Házam ablakába.
Mindig azt dalolja
Legyek útitársa.
Gyere velem, kis leányka!
Repüljünk a nagyvilágba!
Hívogat a kis madárka,
Menjek vele vad-világba
Vad-világba messze délre,
S maradjak ott, kis időre.
Balázs Tünde-Rita VII.B. osztály
AZ ÉNEKES MADARAK
Versenyezni akarnak,
Kinek szebb a hangja?
A győztes majd hordhatja
a dicső nevet,
amire a bagolynál nevezhet.
Benevezett a fecske,
Még a kecske
is hallotta a
szomszéd faluban,
úgy dalolt.
Dicséretet is kapott.
A rigó is jelentkezik
Ő lesz a második.
Dalolt ügyesen,
majdnem tökéletesen.
A bagoly elismerte,
őt is jóra értékelte.
Benevezett a szarka,
ő is meg akarta
mutatni a hangját,
hogy ne mások kapják
a dicső nevet, hanem ő,
a szarka, mint énekesmadár.
Mikor ő énekelt,
minden madár elrepült
"Dicső szarka" vagyok,
csak ezt dalolta,
gondolva, ő a dicső madár
nála nem lesz jobb már.
Reggeli kakukkszóra ébred a táj,
A kis sün még alszik.
Magasan száll már a madár,
És a rigó füttye is hallatszik.
Ébredni kezd a mező, a határ,
Egy gólya száll a tóra.
Az őz is lesben áll,
Elüti már a nyolcat az óra.
A mezőtől nem messze, a farmon,
Kutya ugat az ól mellett.
A cica gomolyaggal játszik a padlón,
A gazda pedig tehenet legeltet.
Az asszony a disznókat eteti,
Minden nap bőséggel.
A nagylány a tyúkokat szereti,
Gondozza is szívvel.
Így él ember és állat egy udvaron,
Így gondozzák, nevelik az aprókat.
A világon ez legyen, én ezt akarom,
Kérlek, szeressétek az állatokat!
Kovács Csenge-Apollónia VIII.A. osztály
MÉG NEM KÉSŐ?!
Madarak, melyek elpusztultak rég,
Madarak, amiket az emberiség,
Rég elhagyott,
Ócska gyárakért.
Madarak, melyeknek élőhelyét
Vegyszerek tették tönkre,
S mára nincs hol élniük.
Elmentek, örökre.
Mi, az emberiség,
Apraja és nagyja,
Mi, mindannyian,
Tehetünk valamit.
Kérdem én, oh emberek,
Mit ártottak ők nekünk?
Mit tettek, hogy pusztulásra ítéltük,
Pusztulásra, majd végleg eltemettük.
Nem kell, hogy ezt tegyük,
Nem szabad, hogy elfelejtsük,
Elfelejtsük azt, mit érnek ők nekünk,
S végleg lemondjunk a csodás természetről.
Döngölő Delinke VIII.B. osztály
EGY CICA MONOLÓGJA
Meleg a kályha, alszik a ház,
Ne ébressz fel senkit, vigyázz!
A kályha melegében alszom én is,
A tuzhelyen kevés már a szén is.
Gazdám lopakodva jön, - Ne ébressz fel engem,
mert az egérvadászaton ébernek kell lennem.
De ricsajt hallok a szomszéd szobában,
Nem lehet a felkelés hétnél korábban.
Gazdám ordít: „Kelj fel, Kati!
Nem akarok rólad rosszat hallani.
Szedelőzködj és menj iskolába,
Nem lophatod itthon a napot hiába!”
Jaj, de jó is macskának lenni,
A meleg kályha mellett egész nap aludni!
Kati iskolában, a gazda meg a piacon,
Én meg itthon az egeret szimatolom.
Farkamat mozgatom, talpamat nyaldosom,
Nem akarok mást tenni, én ezt akarom!
Gazdámat szeretem, mindig friss tejet ad nekem,
Csak kár, hogy nem tud az én nyelvemen.
Kovács Csenge-Apollónia VIII.A. osztály
A BÉKA ÉS GÓLYA BARÁTSÁGA
A béka és gólya barátsága
Élményt nyújt a nyári tájba’.
Egyik szökne, másik üldöz,
Kapnak fűhöz, fához, kőhöz.
Gólya repül, mint a repcsi,
És az undok békát lesi.
De nem hagyja magát az se’,
Ugrik, mint a pici szöcske.
Egyik ugrik, másik repül,
a béka a gólyától menekül.
Liheg mind a kettő váltig,
Gólya lába kibicsaklik.
Béka lába is elfárad,
Kerek szeme könnybe lábad.
Megsajnálja őt a gólya,
Szárnya alá veszi s mondja:
- Cseppet se félj, kicsi béka,
Megsajnált az öreg gólya.
A béka arca felvidulva
Néz a kedves, jó gólyára.
Varga Mátyás V.A. osztály
